Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HOGYAN BESZÉLGETNEK A SEJTEK

A sejtbeszéd
W.Ross Adey baromfiból származó agysejteket vizsgálva arra jutott
                                       
 
 
                                      

adey.jpg

                                           W .Ross Adey
,hogy a sejtek rezgésekre tanúsított reakciója a rezgés frekvenciájától és intenzitásától függ. A jelek továbbítása a szövetekben lévő proteinláncok közötti gyenge kötőerőnek köszön-hető. Ezért csak akkor léphet fel jeltovábbítás, ha az elektromos, ím-pulzus elég intenzív ahhoz, hogy gerjessze ezeket a fehérjeláncokat, de nem olyan nagyfokú, hogy attól azok szétváljanak.
A sejtek tehát megszűrik, hogy milyen jeleket engednek be. Ezért javításukhoz ismerni kell, hogy melyik típusú sejt, milyen frekvencián kommunikál, mert mindegyik sejtet a saját nyelvén kell megszólítani. Ezt a kommunikációs rést Adey ablaknak, vagy biológia ablaknak nevezik. Ennek köszönhető, hogy a biorezonan-ciás terápiának nincsenek káros mellékhatásaik, hiszen a sejtek a nem nekik szóló üzeneteket még csak meg sem hallják.              
Fontos alaptézis, hogy nincs a szervezetben patalógiás működés patalógiás rezgések nélkül. A betegség tehát minden esetben hibás rezgésként jelentkezik a szervezet elektromágneses képében. Ilyen esetben zavar támad a szervezet elektromágneses egyensúlyi álla-potában .Az egészséges hullámokat harmonikusnak ,a betegségekre jellemzőeket diszharmonikusnak nevezzük.
A kezelések lényege, hogy a harmónikus rezgéseket megerősítsük, a diszharmónikus rezgéseket, pedig megszüntessük.
Ez azt jelenti, hogy ha betegség esetén ellenkező értelmű hullámokat bocsátunk a szervezetre, akkor azzal a sejtek hibás kommunikációját kioltjuk, vagyis magát az okot szüntetjük meg. Előfordul, hogy a hibás hullámot átfordítjuk (konvertáljuk) és így érünk el eredményt.

Arra kell tehát figyelni, hogy megfelelő nyelven, a megfelelő hange-rőn és adekvát hosszan beszélünk a megfelelő sejtekhez és természetesen megfelelő dolgokat, közöljünk velük…
A kérdés már csak az, hogy mennyi ideig tartható fenn az információ a sejtekben. A szervezet képes megőrizni a különböző biológiai értelmet, hordozó jeleket, és pedig a szervezet túlnyomó hányadát alkotó vízmolekulák segítségével.

Természetesen ennek a vízmemóriának az információhordozó képessége nagymértékben függ a szervezet hidratáltságától is.
A víz molekula dipólusos tulajdonsággal bír, ami azt jelenti, hogy az elektronok eltolódása, excentrikus elhelyeződése következtében egyik oldala inkább negatív, a másik, pedig inkább pozitív.A negatív pólus a pozitívval kapcsolódik össze, így ezek térben óriási variáci-ós lehetőséggel képesek elrendeződni. Ez adja a sejtek biológiai emlékezetét.
Ez a memória nem örök, hiszen a külső környezeti hatások idővel felülírhatják ezeket a jeleket. Hosszabb ideig megőrződnek, viszont ha időközönként megismétlik a kezeléseket.